Egy távoli hely és egy elképzelhetetlen ösvény – ilyen a rák egy fiatal szülő számára. Ez mindig egy váratlan diagnózis, függetlenül a család orvosi történetétől vagy a múltbeli eseményektől. A szavak nem számítanak többé, semmi sem; nem, miután hallottad azt a gyerekorvos szájából származó szörnyű szót ,hogy “rák”.
Csak lüktető szíved következő tompa dobbanását hallod, és a szoba csendjében tagadás cseng a füleidben. Ezeket a sorokat egy két éves gyermek születésnapján írom. Ez a két éves a Wilms-tumorként ismert egyfajta gyermekkori rákban szenved. A neve Abel McBride.
Lehetőségem volt beszélgetni Abel édesanyjával, Danielle McBride-dal a gyermekkori rákkal kapcsolatos tapasztalataikról és az egyedülálló útról, amit gyermeküknek választottak. Abel apja, Andy nem lehetett jelen. Andy otthon maradt Pilot Rockban (egy kis város Kelet-Oregonban), hogy vigyázzon a hat éves fiára, Johnra, és hogy továbbra is folytathassa munkáját.
Abelt 2013. március 17-én kettes stádiumban lévő Wilms-tumorral diagnosztizálták, amely az ő esetében egy nagyon nagy daganat volt, amely teljesen elterjedt a jobb veséjén.
A műtét során fellépő komplikációk a tumor felszakadásához vezettek az eltávolítás közben, ami végül a harmadik stádiumba léptette a diagnózist.
Ez az ő története
BRANDON KRENZLER: Mint szülő, visszavinne minket a végzetes napra, amikor Abelt diagnosztizálták, és mesélne nekünk róla?
DANIELLE MCBRIDE: A sürgősségi ellátás vezetett minket a tumor felfedezéséhez, mert azt hittük, hogy vírusos gyomorfertőzése van. Rohamokban rátörő hányingere volt, hasi fájdalomról panaszkodott és elkezdte visszautasítani az ételt. Amikor az orvos elrendelte a vérvizsgálatot és az MRI-t, Andy és én rájöttünk, hogy a helyzet sokkal súlyosabb, mint azt eredetileg gondoltuk. A tesztek elvégzése után, az orvos a legfélelmetesebb szóval tért vissza, amit valaha is hallottunk: „rák”. Ezután azt mondták, hogy a nephrectomia (vese eltávolítása) szükséges része a kezelésnek, és ez csak növelte a terrort. Rettegtünk az életéért; ő volt a mi kicsi fiúnk.
BK: Hogyan reagált a hallottakra?
DM: Emlékszem, viszonylag nyugodt maradtam. Hogy őszinte legyek, amikor az orvos azt mondta: „daganat”, tényleg nem futotta át az elménket, hogy talán rákos is lehet. Amikor azt a részét is felfedezték, le voltunk sújtva. Ez az a szó, amit remélsz, hogy soha nem kell majd hallanod, különösen nem a gyermekeiddel kapcsolatban. Tudtuk, hogy ez meg fogja változtatni az egész életét, és a miénket is, családként.
BK: Le tudná írni Abel állapotát a diagnózis felállítása és a kannabisz használatának kezdete közötti időben?
DM: Természetesen nyomorúságosan nézett ki. A műtét is megbosszulta magát, de amikor elkezdte a kezelést, szörnyű változásoknak voltunk szemtanúi. Amikor a sugárzás elkezdődött, borzasztóan megbetegedett. Állandóan hányt, nem tudta benntartani, amit megevett, így ismét elkezdte visszautasítani az ételt. Nagyon letargikus volt, egész álló nap csak feküdt. Sokat sírt fájdalmában, néha könnyei akkor is peregtek, ha hangosan nem sírt fel, és ez volt legszívszorítóbb. Röviddel a sugárzás mellékhatásainak mutatkozása után, kezdetét vette az előírt kemoterápia. Az új kezeléssel Abel hányingere, fájdalmai és letargiája csak egyre rosszabbodott. Körülbelül 2 es fél kilót vesztett. Annyira pici volt, és oldalán minden egyes bordája és gerince összes csigolyája látható volt. Néznünk kellett a kisfiunkat ahogy szenved, ebben a nyomorúságos életminőségben élve.
BK: Megosztaná velünk, mit tanult a kannabiszról, annak gyógyító tulajdonságairól, és hogy hogyan született a döntés arról, hogy a fiúk ezt használja?
DM: Ismereteinket a kannabiszról régi barátomnak, Erin Purchase lányának, Brave (Bátor) Mykayla-nak köszönhetjük. A férjem és én hónapokig követtük történetét, ami nagyon ösztönzőleg hatott ránk. Anyám rákban szenvedett , amikor gyerek voltam, és bár fiatal voltam, emlékszem, min ment keresztül, hogy nézett ki … rosszul nézett ki. Ahogy Mykayla haladt az útján, továbbra is figyeltük, milyen boldog volt, és mennyire egészségesnek nézett ki, és akkor úgy határoztam – akkor még nem tudván mi fog következni – , hogy ha valaha is ugyanabba a helyzetbe kerülnék, mint a szülei, én is a kannabiszt választanám, hogy megmentsem a gyermekem. Amint Abelt diagnosztizálták, felkerestük Mykayla anyját, Erint, és arra kértük őt, hogy vezessen bennünket, és segítsen megszerezni ezt a gyógyszert a fiunknak.
BK: Mire gondolt, amikor először adott Abelnek orvosi marihuánát?
DM: Teljesen izgatott voltam. Nem féltem. Láttam Mykayla csodálatos eredményeit, és Abel állapota olyan gyorsan romlott a szemünk előtt; én pedig el voltam ragadtatva néhány pozitív eredmény lehetőségének a gondolatától. Ez a nap volt az első alkalom hosszú hetek után, hogy láttam őt igazán mosolyogni. Nem sokkal azután, hogy az első adag elkezdett hatni, éhes lett és enni kért. A szörnyű hányinger teljesen eltűnt, ő hamarosan felkelt és játszott, sőt nyaggatott, hogy én is játszak vele.
BK: Milyen megfigyelt hatásai vannak a kannabisznak Abel életminőségének javulása tekintetében ?
DM: Hiszem, hogy a kannabisz megmenti az életét. Látva a különbséget előtte és utána, ott van feketén-fehéren. Ha egy ismeretlen ember látná az utcán sétálni, nem is tudná megmondani róla, hogy beteg. Abel úgy néz ki, viselkedik, és eszik, mint egy normális kisgyermek. Ez a természetes gyógyszer segít neki élvezni valamennyit a gyerekkorából. Ez ad nekünk, szülőknek megnyugvást, hogy soha nem kell ezzel majd újra szembenéznie. A kannabisszal több energiája van, és általánosságban egész nap boldogabb. Csakúgy, mint minden kisfiú, játszik, nevet, és mosolyog, mintha egyáltalán nem lenne semmi baj. Sokat szerzett vissza elvesztett testsúlyából is. A kicsi fiunk nem csak túléli, hanem kivirágzik a gyermekkori rákkal valamint a hozzátartozó kezeléssel való kűzdelem közben.
BK: Hogyan reagált Abel orvosa, amikor elmondták neki, hogy Abelt kannabisszal kezelik?
DM: Az orvosa jelenleg tud róla, hogy kannabiszt használunk. De hogy őszinte legyek, nem tudom, hogyan válaszolhatnék erre a kérdésre, mert szinte soha nem látjuk őt. A nővérek, akikkel Abel napi kapcsolatban van teljesen le vannak döbbenve, hogy egyik orvos által felírt gyógyszert sem kellett bevennie (két hányinger elleni, hashajtók és fájdalomcsillapító gyógyszerek). Minden alkalommal, amikor látják, bókokban fürdetik őt és dicsérik, hogy mennyire egészségesnek és boldognak tűnik.
BK: Mit fog csinálni, ha Abel eléri a teljes remissziót (tünetmentességet)? Akkor is megengedi majd neki, hogy használja a kannabiszt, ha úgy érzi, szüksége van rá?
DM: Amikor rákról van szó, mindig fennáll a veszélye a visszaesésnek, ezért én szeretném, ha továbbra is használná. Anyaként sosem akarnám, hogy újra szembe kelljen ezzel néznie. “Egy kevés kannabisz naponta távoltartja a rákot.”
BK: Vannak a kannabisznak további egészségügyi előnyei a fia számára azon kívül, hogy enyhíti a kemoterápia mellékhatásait?
DM: Biztos vagyok benne, hogy még nem teljesen bizonyított, de kutatásaim alapján hiszem, hogy gyógyítja a rákot, valamint számos más betegséget az emberi tesben. Azt is hiszem, hogy segít testének védelmezésében, és enyhíti néhány lehetséges hosszú távú mellékhatását a kemónak és a sugárzásnak.
BK: Milyen érzés egy rákos gyermek szülője lenni?
DM: Legnagyobb részben ugyanolyan, mint egy normális szülőnek lenni. Gondozod őket és aggódsz értük. Aggódsz a biztonságukért, egészségükért és boldogságukért, csak még erősebben. Mindig van egy állandó félelem, legbelül a fejemben, mert a rák kiszámíthatatlan, soha nem tudod, mit várhatsz tőle.
BK: Hogyan kezelik a gyermekkori rákkal járó tehetetlenséget?
DM: Az elején nehéz volt, mert nincs semmi, amit tehetsz, hogy megváltoztasd, ami történt vagy történik a gyermekeddel. Viszont a kannabisszal már nem érezzük magunkat teljesen tehetetlennek . Úgy érezzük, van egy módunk arra, hogy hozzájáruljunk jó egészségéhez és boldogságához. Ez egy döntés, amit nekünk szülőkként kellett meghoznunk a kezelésével kapcsolatban, és úgy gondoljuk, hogy ez volt az eddigi legjobb választás számára.
BK: Önök használnak kannabiszt¬?
DM: Nem, mi nem; de használatát és legalizálását 100%-osan támogatjuk.
BK: Ezen élmények által szerzett tapasztalataiból, mi az az üzenet, amit szeretne megosztani másokkal?
DM: Én kivettem a magam részét a kutatásban. Azt akarjuk, hogy mások, akik szintén keresztül mennek ezen a gyerekeikkel, vagy ők maguk szembesülnek vele , tudják, hogy van remény! Felejtsd el a feltételezésekből származó elképzeléseidet a kannabiszról és olvass utána te magad! Ne félj megtenni a szükséges lépéseket, hogy megmentsd gyermeked életét, ahogyan Brave Mykayla mondaná, “A rák nem kell,hogy olyan ijesztő legyen.”
Frissítés 2016
Abel most 5 éves és éppen elkezd ovodába járni. Tanul, él és feljlődik. Az anyja büszke rá és reméli, hogy egész eletében egészséges marad.
Facebook: https://www.facebook.com/TEAMxABEL
